Maamme (1848.)
O maamme, Suomi, synnyinmaa, Soi, sana kultainen! Ei laaksoa, ei kukkulaa, Ei vett, rantaa rakkaampaa Kuin kotimaa t pohjoinen, Maa kallis isien.
Sun kukoistukses kuorestaan Kerrenkin puhkeaa! Viel'lempemme saa nousemaan Sun toivos, riemus loistossaan, Ja kerran laulus, synnyinmaa, Korkeemman kaiun saa!
Magyarul
Haznk
Haznk, haznk, te drga sz, Zendlj az ajkakon! Nincs brc, egekre felnyl, Se vlgy, se part oly bjol Sehol, mint itten szakon, ledben õsi hon.
Haznk szegny, de hadd legyen Annak, ki kincsre vgy. Hadd vesse meg az idegen, De mi szeretjk mind hven: E sziklatj, ezernyi lp Neknk tndrvilg.
Oly kedves a sellõk zaja S az r a vlgy ln, Stt fenyõink shaja, A fnyes nyri jszaka; Itt szvdertõ rzemny Minden, mi dal, mi fny.
Apink itt harcoltanak, Kezkbe' kard, eke, Bor volt, vagy sttt a nap, Szerencsben s balsors alatt A finn np egyknt reze, Nem rendlt meg szve.
S a vr, mit bõven hullatott, rtnk folyt gazdagon; rm-virga itt nylott, Itt rze bt s bnatot; v volt munka, fjdalom Sok hossz szzadon.
lds s boldogsg neknk Ittltnk perce mind; Br zord legyen itt letnk, Ez a haznk, szlõhelynk. E fldtekn ily drga kincs, Mint e hely, semmi nincs.
S most m elõttnk lthatunk Egy tres tartomnyt; Kitrhatjuk fel karunk, Tavaira mutathatunk s boldogan mondhatja sznk: Ez itt a mi haznk! S ringasson br fny, knyelem
Arany-felhõk alatt, S ltnk rk vgsg legyen, Melyben panaszknny nem terem, Ez a sovny fld marad, Hov vgyunk ragad.
S ki festhetn a sok viszlyt, Melyet e np megrt, Midõn ellen tipr hont S hsg, fagy knja jrta t? Ki mrn fl a szenvedst, S mit hullatott a vrt?
Oh fld, ezer t fldje te, Dal s hûsg honja vagy; Te vagy a rvpart enyhelye, Mltunk, jvõnk igretet. Lgy br szegny, gondot nem ad, Csak boldog lgy s szabad.
Kinylik egykor, rzem n, Virgod bimbaja. Szeretetnk rk tzn Fakad szmodra dv, remny: Fennen csapong mg valaha A mi haznk dala! |